A munkában mindig ott az ember, ne felejtsük el!

Legyen az maradjak vagy menjek dilemma, munkahelyváltási nehézség, nem kellemes főnök, vállalkozásépítés, ha mindnél csak azzal foglalkoznánk, ami a jéghegyből kilátszik, bizony nem sok eredményt érnénk el. De hogy lehet a dolgok mélyére ásni? Nem csak szakemberként, mások vezetőjeként is.

Kíváncsisággal, őszinte figyelemmel és bátor szembenézéssel, ítélkezés nélkül.

Ma már sok vezető képes arra, hogy észrevegye magán vagy egy csapattagján azokat a jeleket, amik valahogy nem illenek oda. Elcsuklik a hangja, sokszor ismétel egy-egy mondatot, visszahúzódóvá vagy épp túlságosan magabiztossá válik.

Te megállítod a helyzetet? Rohansz tovább, mert a mai meetingen még 5 másik dolgot kell megbeszélni, vagy megállsz, és tudatosítod a dolgokat? Akár önmagaddal szemben, akár a többiekkel.

• “Most megállok, mert valami fura érzés jelent meg bennem.”
• “Miközben prezentáltál, azt vettem észre, hogy … Szeretnél róla beszélgetni?”

Ugye mennyire más lenne? Persze, nem lehet mindenki pszichológus, bár egyszer egy ügyvezetőm azt mondta, hogy erre a diplomára lenne leginkább szüksége. Nem fontos lelkizni, kivéve ha igény van rá, de már az, hogy észleled, és hangosan kimondod akár magadnak, akár a másiknak, arról árulkodik, hogy érdekel.

Olyan vezetővel pedig öröm dolgozni, akinél azt érezzük, hogy érdekeljük. A lelkünkről nem is beszélve, hidd el, meghálálja, ha észrevesszük magunkon is a jeleket.

Megmutatják a fejlődési irányokat, és egy másik emberrel vagy önmagaddal újfajta kapcsolatot építhetsz. Ne rohanjunk ész nélkül a munkában, irányítsuk okosan a figyelmünket!