Kevésbé fogok azért elméleti tartalmakat megosztani, főleg mert mióta vezetői pszichológus és coach szerepben vagyok, nem igazán szeretem átvenni a szót és megmondani, hogy hogy is vannak a dolgok, mégha fejben muszáj is tisztában lennem a “szakirodalommal”.

Egy érdekes konferencián jártam, ahol a munkafüggőség, mint jelenség volt a középpontban. Pszichológus hallgatóként még az egyetemen rengeteg klinikai tantárgyunk volt, de mióta dolgozom, csak ritkán jöttek szembe, így külön érdekes, hogy itt egy függőség, ami a munkához kapcsolódik.

Nem is feltétlen a munka mennyisége vagy óraszáma az, amit szeretnék kiemelni, sokkal inkább egyéb figyelemfelhívó jelek, amikre ha odafigyelünk, tudunk változtatni:

Munkafüggőségre utalhat például:

1. Ha bárminemű szorongást, feszültséget, lelkiismeretfurdalást érzünk abban az időben, amikor nem dolgozunk.
   Ez lehet vállalkozóként egy laza kedd délelőtt, vagy alkalmazottként egy hétköznap este, ha szorongunk, mert nem dolgozhatunk, az már nem kifejezetten egészséges, még akkor sem, ha van még mit elintézni vagy épp félbehagytuk a munkát.
2. Ha a vacsorákat egy-egy pohár borral kísérjük, és ezt azért tesszük, hogy elengedjük a munkát.
   Ezt nem is kell magyarázni, itt is a borospoharak száma az, ami elgondolkodtató lehet.
3. Mennyi mindenről mondunk le, hogy a munkánknak “éljünk”?!
   Régebben a család volt az első, heti többször sportoltunk, a barátokkal is találkoztunk, sőt, az ebédet sem a laptop mellett fogyasztottuk el, de ma már nem jut ezekre idő.

Még egyszer kiemelném, ezek nem ijesztő dolgok, amikkel egyből szakemberhez kell fordulnunk, csupán vigyünk egy kis tudatosságot e téren is a mindennapokba, és ne feledjük az egyik kedvenc modellem, miszerint a munka csak EGY szerepünk, ne értékeljük túl.